GANGESZ

A menő kaja!

Ha van hozzá gyomrod, olvasd végig! A vegetáriánus szó a latin vegetus szóból származik, melynek jelentése “egész, egészséges, friss, élettel teli,” pl. homo vegetus (testben és lélekben életerős ember). A szó eredeti jelentése egy filozófiailag és erkölcsileg kiegyensúlyozott életritmust sugall, sokkal többet, mint csupán egy zöldségekben és gyümölcsökben bővelkedő étrendet.
Vegetáriánusnak lenni egy fontos lépés egy jobb társadalom felé, és akik a vegetáriánusok sorába lépnek, olyan személyekhez csatlakoznak, mint Krisna, Pythagoras, Socrates, Plato, Asoka király, Leonardo da Vinci, Akbar, John Milton, Newton, Voltaire, Benjamin Franklin, Jean Jacques Rousseau, Shelley, Emerson, Thoreau, Tolsztoj, G.B. Shaw, Mahatma Gandhi, és Albert Einstein.

Miért jó ez? Egy pár érv.

1. Az egészség és a hús nélküli étrend
Amikor az állatot lemészárolják, a salakanyagok, melyeket egyébként elszállít az állat vére, bennmaradnak az azonnal bomlásnak induló húsban. A húsevők szervezetébe beépülnek a mérgező melléktermékek, amelyek egyébként kiürülnének az állat szervezetéből vizelet formájában. Dr. Owen S. Parrett “Miért nem eszek húst” című írásában megjegyzi, hogy amikor a húst vízben főzik, a salakanyagok vízben oldódó kivonatként, az úgynevezett “hús-teaként” jelennek meg. E “tea” összetevőit analizálva a kutatók azt találták, hogy erősen emlékeztet a vizeletre.
A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a hús jelentős mennyiségű tartósítószert is tartalmaz: DDT-t (féregirtó szer), arzént (amit a szarvasmarha tenyésztésben növekedésgyorsítóként használnak), nátrium-szulfátot (hogy “friss” vörös színt adjon a húsnak), és DES-t, amely egy olyan mesterséges hormon, amely köztudottan rákkeltő hatású.
Egy kilogramm rostonsült marhahúsban annyi benzopyrene van, mint 600 cigaretta füstjében! Ahogy a híres keresztény teológus és gyakorló vegetáriánus, Dr. J. H. Kellog mondta, “jó érzés úgy leülni az ebédhez, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy mibe halt bele a tányéromban lévő étel.”
Az egyik legelgondolkodtatóbb érv a húsevés ellen, legalábbis ami az egészség kérdését illeti, a húsevés és a szív-betegségek között fennálló tagadhatatlan összefüggés.
Miért van az, hogy a húsevők látszólag jobban ki vannak téve a betegségeknek? A biológusok egyik válasza az, hogy az ember emésztő rendszere egyszerűen alkalmatlan a hús megemésztésére. A húsevő állatok rövid bélrendszerrel rendelkeznek (a test hosszának háromszorosával), hogy rövid idő alatt kiüríthessék a gyorsan romló és toxinokat termelő húst a szervezetükből. Minthogy a növényi eledel lassabban bomlik fel, mint a hús, a növényevők bele legalább hatszor olyan hosszú, mint a testük. Az embereknek hosszú beleik vannak, mint egy növényevőnek, ezért ha húst esznek, a méreganyagok túlterhelik a vesét, és ez köszvényhez, izületi gyulladáshoz, reumához, sőt, rákhoz vezet.
De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát nem arra tervezték az embereket, hogy húst egyenek? Nincs szükségünk az állati proteinre?
A válasz mindkét kérdésre tagadó. Annak ellenére, hogy néhány történész és antropológus azt állítja, hogy az ember a történelem során húsevő volt, anatómiai felépítésünk – fogaink, állkapcsunk és emésztő rendszerünk- az ellenkezőjéről tanúskodik. Az Amerikai Dietikus Társaság megjegyzi, hogy “az emberiség java része az emberiség történetének java részében vegetáriánus, vagy közel vegetáriánus étrenden élt.”
A húsevést pártolók másik állandó érve a proteinszükséglet, melyet “csakis húsevéssel elégíthetünk ki.” Erre Dr. Paavo Airola a táplálkozás és természetes biológia fő szaktekintélye a következőket válaszolja: “A kutatások világszerte kimutatták, hogy nincs szükségünk annyi proteinre, mint azt korábban gondolták, napi szükségletünk mindössze 30-45 gramm. A túlzott proteinbevitel nemcsak pazarlás, de súlyos károkkal is járhat, sőt olyan betegségeket válthat ki, mint rák és szívroham. 45 gramm protein beviteléhez nincs szükség húsfogyasztásra. Ennyi 100 százalékosan vegetáriánus étrendből is könnyedén nyerhető, gabonából, olajos magvakból, hüvelyesekből, zöldségekből és gyümölcsökből.”
A tejtermékekben, a gabonákban, a hüvelyesekben és az olajos magvakban a protein koncentráltan megtalálható. 100 g sajt, mogyoró vagy lencse például több proteint tartalmaz, mint ugyanennyi hamburger, bárányhús vagy bélszínszelet.
Sokan egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy csakis a húsban, a halban, a tojásban és a tejtermékekben fordulnak elő teljes értékű proteinek (melyek tartalmazzák azt a nyolc aminosavat, amelyet a test nem állít elő), és hogy valamennyi növényi protein hiányos. A svéd Karolinska Institute és a német Max Planck Institute kimutatta, hogy a legtöbb növény, gyümölcs, gabona és olajos mag kiváló forrása a teljes értékű proteineknek. Sőt, ezeket a proteineket könnyebb megemészteni, mint a húsban találhatókat –és nem hoznak magukkal méreganyagokat. Csaknem lehetetlen proteinhiányosnak lenni, ha elegendő természetes ételt fogyasztunk.
Mi több, a túlzott proteinbevitel csökkenti a test energiáját. Dr. Irving Fisher, a Yale University tudósa összehasonlító erőnléti teszteknek vetett alá vegetáriánusokat és húsevőket. Azt találta, hogy a vegetáriánusok kétszer olyan jól szerepeltek, mint a húsevők. Mikor a húsevők proteinbevitelét húsz százalékkal csökkentették, teljesítményük átlag harmincnégy százalékkal megnövekedett. Dr. J. Iotekyo és V. Kipani, a Brussels University munkatársai tanulmányukban kimutatták, hogy a vegetáriánusok két-háromszor annyi ideig voltak képesek fizikai teszteket végezni, mint nem vegetáriánus társaik, és háromszor olyan gyorsan pihenték ki magukat.

2. A hús ára
a) éhezés
Sok ember azt hiszi, hogy a föld nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy mindenkit tápláljon. “Nincs elegendő termőföld,” mondják.
Ez nem igaz. Van elég termőföld. A baj csak ott van, hogy mire használják azt. Az egyik jó példa erre Brazília. Brazíliában hatalmas szarvasmarhacsordák foglalják el a legtermékenyebb földterületek nagy részét, míg a lakosság hatvan százaléka alultáplált.
Ismerős helyzet. Sok fejlődő ország arra kényszerül, hogy saját földjét olcsó marhahús előállítására fecsérelje, melyet aztán a Nyugat felemészt. Az ilyen importált hús java részéből hamburgert készítenek, ezért ezt a jelenséget “hamburgerizációnak” nevezik. Ennek a hamburgerizációnak az eredménye manapság nem is áll olyan messze Jonathan Swift 18.sz.-ban tett keserű-szarkasztikus indítványától, miszerint a gazdagoknak meg kéne enniük a szegények újszülötteit, ezzel egyszer s mindenkorra megoldván az éhezés problémáját.
És hogy mi közünk nekünk mindehhez? Hazánkban is gombamód elszaporodtak a hamburger-árudák. És mint vásárlók, részesei vagyunk az erőszaknak. De hogy változtassunk a dolgokon, először is ismernünk kell a tényeket.
A tények megdöbbentőek és egyszerűek. Hússal sohasem fogjuk tudni jóllakatni a világot. Ez gazdaságilag lehetetlen. És minél több húst eszünk mi magunk, annál kevesebb étel lesz a többieknek.
A tenyészállat nem más, mint egy gép – egy olyan gép, amelyet az ipar arra használ, hogy a növényi proteint állati proteinre változtassa. Az állatokat gépként használva szánalmasan kevéssé hatékonyak. Minden kilogramm hús protein előállításához húsz kilogramm növényi protein szükséges. Húsz kilogramm, amely emberi eledel is lehetett volna. Húsz kilogramm, amely valakit megmenthetett volna az éhhaláltól. Szégyenletes pazarlás.
Ez a rendszer azért annyira gazdaságtalan, mert megpróbáljuk (szemmel láthatóan sikertelenül) áthágni a természet egyik legalapvetőbb törvényét. Ez az a törvény, mely többek között azt is elmagyarázza, hogy miért ritkábbak viszonylag a ragadozó állatok, mint a növényevők.
A természetben minden élőlény táplálékul szolgál egy másiknak. Sok olyan állat van, amely olyasmivel táplálkozik, amiben a föld bővelkedik (pl. füvet legelő nyulak). Ellenben csak viszonylag kevés olyan ragadozó állat van, amelyik ezekkel az állatokkal táplálkozik (pl. nyúllal táplálkozó róka). Ha az egyensúly megbomlik, és a rókák hirtelen elszaporodnak, akkor nem lesz elég nyúl, hogy jóllakjanak. Így hát éhezniük kell, amíg a helyes egyensúly ismét fel nem áll.
Tehát ha az ember főként húsevésre teremtetett volna, akkor csak néhány lenne belőlünk, és egymástól jókora távolságra laknánk. De nem így áll a helyzet. Az ember nem húsevő lény, és túl sokan vagyunk ahhoz, hogy húst együnk. Mégis figyelmen kívül hagyjuk a természet törvényeit. Ennek az eredménye az éhezés.
Számítások szerint, ha a nyugati világ embere csak ötven százalékkal csökkentené húsfogyasztását, az elegendő gabonát szabadítana fel ahhoz, hogy megmentsen két olyan embert, aki egyébként éhen halna. Ha a húsipart csak tíz százalékkal sikerülne visszaszorítani, az ezáltal megtakarított gabonával hatvan millió embert lehetne jóllakatni.
A nagy filozófus, Socrates figyelmeztetett, hogy ha az emberek elkezdenek húst enni, akkor több legelőre lesz szükség.
- És a földterület, amely elég volt, hogy lakosait eltartsa, most túl kicsiny lesz, és nem lesz elég? – Kérdezte Glaucont, aki azt válaszolta, hogy ez így igaz.
- Akkor hát háborúzni fogunk, Glaucon, nem?
- Minden bizonnyal, – válaszolta Glaucon.

b) környezetpusztítás- és szennyezés
A szegények, az alultápláltak és az éhezők nem a kizárólagos áldozatai ennek az erkölcstelen ügynek. Közép-Amerika hatalmas erdeit a hús-mágnások baltái pusztítják – az elmúlt harminc évben az erdők több mint hatvan százaléka eltűnt. Hiszen a marhacsordáknak legelőkre van szükségük…
És a madarak is elpusztulnak. Lakóterükkel számuk is rohamosan csökken. A tudósok szerint ez a kártevő rovarok elterjedését vonja majd maga után.
Egy másik ár, amelyet a húsért fizetünk, a környezet szennyezettsége. A vágóhidak szennyvize a folyók szennyezettségének fő oka. Egyre szembetűnőbb, hogy a föld vizei nemcsak egyre inkább szennyezetté válnak, de hamarosan ki is merülnek, és ebben komoly szerepe van a húsiparnak. Georg Borgstrom szerint a haszonállatok tartása és feldolgozása tízszer annyira szennyezi a környezetet, mint a városok, és háromszor annyira, mint a gyárak. Paul és Anne Ehrlich “Lakosság, források és környezet” című kiadványukban rámutatnak, hogy míg 1 kg gabona termesztéséhez 60 l vízre van szükség, 1 kg hús előállításához 2500-6000 l víz szükségeltetik –egy nagy baromfifeldolgozó vállalat az Egyesült Államokban százmillió gallon vizet használ naponta, annyit, amennyi ellátna egy 250.000 főt számláló várost.

c) konklúzió
Ez néhány olyan alapvető dolog, amelyről tudnunk kell. Az igazság fáj, jobb szeretünk nem hallani róla. A televízió éhezésről szóló kísérteties képsorai láttán könnyebb a politikát, a korrupt kormányokat, a tudatlan földműveseket vagy a nemzetközi pénzügyeket hibáztatni. De ezzel csak kibújunk a felelősség alól.
Az elkerülhetetlen igazság a következő: minden adag hús, amit megeszünk, öt nem-húsevő embert lakathatott volna jól. Minden gyermek, akit húsevésre nevelünk, ötször annyit emészt fel a Föld, rendelkezésre álló élelmiszerkészletéből, mint vegetáriánus társa. Rajtunk múlik tehát.

3. Erkölcs
Sok esetben az erkölcsi megfontolás a legfőbb oka annak, hogy valaki vegetáriánus lesz. Az első lépés annak a megértése, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, és hogy ezek az érzések hasonlítanak a mieinkre. Ez a tudás képessé teszi az embert arra, hogy könyörületes legyen másokkal.
Mostanában az embereket azzal nyugtatják, hogy napjainkban az állatokat “emberséges módszerekkel” mészárolják le. Sajnos ez a legcsekélyebb mértékben sem igaz.
A húsevőknek jó gyomra van, ezt simán végig olvassák:
-Egyre nehezebb bebocsátatást nyerni a vágóhidakra. Nem akarják, hogy bárki, különösen a média tanúja legyen az ott zajló eseményeknek. Néha valamilyen ürüggyel mégis bejutnak kívülállók. Álljon itt két tárgyilagos beszámoló a látottakról.
Mielőtt bementünk, kalauzunk, a hely főnöke röviden leírta, hogy mit fogunk látni. Aztán beléptünk. Az első két dolog, ami azonnal megütött bennünket, az a zaj és a szörnyű bűz volt.
Először azt láttuk, hogy hogyan mészárolják le a szarvasmarhákat. Egyenként jöttek a karámból egy folyosón végig a magas falakkal körbevett fém helyiségbe. Amikor egy állat odaért, egy férfi kábítófegyverrel homlokon lőtte. Ettől eszméletlenül a földre zuhant. Akkor a szoba oldala megemelkedett, és a jószág az oldalára hemperedett. Teljesen merevnek tűnt, mintha valamennyi izma meg lett volna feszülve. Az ember láncot erősített a tehén lábára, és egy elektromos szerkezettel a levegőbe emelte, míg csak a feje nyugodott a padlón. Aztán fogott egy hosszú drótot (azt mondták, nem volt elektromos), és belenyomta a lövedék által ütött lukba. Vezetőnk elmondása szerint ez megszakította a kapcsolatot az agy és a gerincagy között, ezzel megölve az állatot. Amikor az ember a drótot egy tehén agyába dugta, az minden esetben kirúgott és szenvedett, noha előtte eszméletlennek tűnt. Miközben a műveletet néztük, több tehén is leesett a láncról, mert nem volt teljesen elkábítva, és az embernek újra használnia kellett a kábítófegyvert.
Amint a tehén élettelen volt, magasabbra emelték. Így a feje 2-3 méterre lógott a padlótól. Egy másik személyhez mozdították, aki elvágta a torkát. Hatalmas vérzuhatag tört elő, beszennyezve mindenkit, minket is beleértve. Ugyanez a személy térdből levágta a tehén lábait. Azután egy másik ember levágta és félretette a fejét. Egy magas emelvényen álló ember megnyúzta, és a lánc tovább mozdult arra a helyre, ahol a testet felnyitották, és a belek, a gyomor és a többi belső szerv kibuggyant. Elszörnyedve láttuk, ahogy többször is egy-egy kifejlett borjú is előbukkant, minthogy a tehén várandós volt. Vezetőnk megjegyezte, hogy ez gyakran előfordul.
Ezután a testet a gerinc mentén kettévágták egyfajta láncfűrésszel. Ez jelentette az eljárás végét. Ottjártunkkor csak teheneket mészároltak, de juhokat is láttunk a várakozó karámban. A lemészárlásra váró állatok a borzasztó félelem nyilvánvaló jeleit mutatták –zihálás, tágra nyílt szemek, és habzó száj. Megtudtuk, hogy a juhokat és a disznókat áramütéssel ölik meg, de ezt a módszert a szarvasmarhákon nem lehet alkalmazni, mert ahhoz olyan erős áramot kéne használni, hogy a vér kiválasztódna, és a hús tele lenne fekete pontokkal.
A második leírás a sajtó egyik képviselőjétől származik.
A várakozó karámban a mészárosok megpróbáltak elvezetni egy fiatal, de teljesen kifejlett bikát. Az állat érezte, hogy a halál vár rá, és nem akart megmozdulni. Botokkal és vasrudakkal egy külön helyiségbe terelték, ahol húspuhító injekciót kapott. Pár perccel később a vonakodó állatot a kábító boxba terelték, és az ajtók bevágódtak mögötte. Kábítópisztollyal elkábították, lábai elbicsaklottak. Ekkor kinyitották az ajtókat. A bika végigterült a padlón. Egy drótot dugtak az egy centiméter átmérőjű lukba, amit a kábítópisztoly ütött a homlokán, és megcsavarták. Ennek hatására kirúgott, majd mozdulatlan lett. Láncot rögzítettek a patájára. Rugdosott, miközben a magasba emelték. Ott ismét elcsendesedett. A mészáros odament hozzá egy késsel. Többen látták, amint a bika szemeivel követte, ahogy közeledett hozzá. Küszködött mind mielőtt, mind miután a kés behatolt a testébe. Az általános vélemény, a sajtóét is beleértve az volt, hogy ez nem reflex-reakció volt –eszméletén volt és szenvedett. Kétszer szúrta meg, vérét kifolyatta a kádba.
És hogy mi történik a vérrel? Leeresztik a csatornába. Körülbelül felét közvetlenül a csatornába folyatják, a többiből állateledel lesz.
Legrosszabbul mégis a baromfi jár. Egy tojós tyúknak pokoli az élete. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy a madarak is ugyanúgy szenvedhetnek, mint más állatok. A nagy szárnyasfeldolgozók nagy része gépesített, és ott is szenvednek. A probléma a csirkékkel az, hogy nem egyforma nagyok. A gépeket azonban “átlag” csirkére állították be. Lábuknál fogva sorban felakasztják őket, és elektromos vízfürdőt kellene kapniuk, hogy elkábuljanak. Azonban a kicsik és a nagyok nem vesztik el az eszméletüket. Így történhet meg az, hogy élve kerülnek a forrázó kádba. Ezeket azonnal fel lehet ismerni, mert ragyogó rózsaszínen bukkannak fel a másik oldalon.
Összefoglalva tehát néhány a problémák közül:
Kegyetlenség a terelés közben: Az állatok sokszor megsérülnek annak következtében, hogy megcsúsznak, vagy leesnek a kocsikról. Láttak mészárosokat, akik elektromos botokkal terelték az állatokat. Ez a szerszám fájdalmas elektromos sokkot okoz, a rémült állatok hajtását segítendő. Sok esetben a vaktában, fejen vagy vállon, sőt a nemi szerven használt elektromos botok összezavarják az állatokat, és stresszt okoznak bennük.
A leölés előtti félelem: Különösen a szarvasmarha van kitéve ennek. A hídról hallatszó zajok és a fém ajtók csattanása megtorpanásra készteti őket. Megmakacsolják magukat, s ez a botok túlzott használatához vezet. A boxban zajos és szokatlan környezetben találják magukat, ahol néha percekig kell várniuk, amíg az előttük várakozó állatokat leölik, sőt néha akár öt percet is el kell tölteniük a mészárszéken, borzasztó félelemben, várva a halált.
Kábítás után még mindig tudatos állatok: Sokszor tételezik fel a böllérek, hogy az állatok eszméletlenek, miközben nagy a valószínűsége annak, hogy az eszméletlenség foka nem elegendő ahhoz, hogy az állatot érzéketlenné tegye a fájdalomra. Sokszor láttak borjakat elvágott torokkal még mindig bőgni.
Hatástalan kábítás: Kábítópisztoly használatakor lehet, hogy egy állat felbukik, mégis teljes mértékben tudatos, és feltehetően haláltusáját végzi egy tátongó lyukkal a fején. Sok esetben a golyó közel sem az előírt helyen hatol be a koponyába, és újra kell lőni.
Elvéreztetés: A böllérek még ma is általában azt hiszik, hogy az állat szívének vernie kell, miközben elvérzik. Eközben persze eszméletlennek kellene lennie, ez azonban sok esetben megkérdőjelezhető.
Nem hozzáértő böllérek: A bölléreknek tudnia kéne, hogy hogyan kell elkábítani egy állatot, például egy disznót azáltal, hogy egy elektromos villát a fejéhez tart, legalább hét másodpercig. Máskülönben az állat nem veszíti el az eszméletét. Ezeket a szabályokat azonban gyakran nem veszik figyelembe. Az esetek nagy százalékában a böllérek csupán arra használják az elektromos villákat, hogy elkapják és mozdulatlanná tegyék az állatokat. Mindez általában a többi várakozó állat szeme láttára történik.
Etikátlan húspuhító módszerek: A mészárosok néha mesterséges módszereket alkalmaznak az állatok húsának puhábbá tételére. Ezek között szerepelnek olyan dolgok, mint pl. egy különleges enzim-injekció néhány perccel a leölés előtt, vagy enyhe elektromos áramütés miután az állatot elkábították, de még mielőtt leölnék. Az utóbbinak két hátránya van: a) ha az állatot nem kábították el megfelelően, akkor ez az eljárás még további szenvedéseket okoz neki, b) a kábítást követően ezt az eljárást alkalmazva az elvéreztetés akár 60 másodpercet is késlekedhet, ezáltal megnövelve annak az esélyét, hogy az állat visszanyeri az érzékenységét. Ha az enziminjekciót nem megfelelően adagolják, vagy nem a helyes összetételben, az az állat halálát okozhatja. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez vajon milyen hatással van az emberi szervezetre.
Nincs sok remény arra, hogy a közeljövőben bármi javulás történjen. Így hát úgy tűnik, nekünk, vásárlóknak két választásunk van. Az egyik az, hogy elfogadhatjuk a dolgok jelenlegi állását, és próbálunk nem tudomást venni mindarról a kegyetlenségről, ami a tenyésztelepeken és a vágóhidakon folyik. Legtöbb ember jelenleg az utóbbit választja.
A másik lehetőség az, hogy visszautasítsuk, hogy részesei legyünk ennek a brutális rendszernek, azáltal, hogy visszautasítjuk a végtermékeik megvásárlását. Végső soron ez az egyetlen módja annak, hogy igazi változást idézzünk elő. Minél kevesebb vásárló igényli a hústermékeket, annál kevesebb állatnak kell szenvednie. Annak visszautasítása, hogy egy ártatlan állat szenvedése és halála száradjon a lelkünkön, egy igen fontos egyéni döntés, amely bizonyítja erkölcsi érzékünket –azt a képességünket, hogy tudjuk mi jó, és mi rossz.
5. A vegetarianizmuson túl
Az egészségi, gazdasági és erkölcsi megfontolásokon túl a vegetarianizmusnak létezik egy magasabb, lelki dimenziója is, amely segít kifejleszteni Isten felé irányuló természetes méltánylásunkat és szeretetünket.
A Legfelsőbb Úr híveit, a Krisna-tudatú embereket bhaktáknak nevezik, s ahogyan azt a Brahma-samhitá (5.38) leírja, szeretetük az Úr iránt szakadatlan. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Góvinda (minden gyönyör forrása), Mukunda (a felszabadulás adományozója), vagyis Krisna (a mindenkit vonzó) iránt érzett megingathatatlan szeretetükben semmi olyat nem esznek, amit előzőleg nem ajánlottak fel a Legfelsőbb Személynek. A Bhagavad-gítá is leszögezi (3.13): “A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt.” Ha valaki odaadóan akarja szolgálni a Legfelsőbbet, hogy megtisztuljon, és elérje az élet végső célját –az Úr transzcendentális szerető szolgálatát–, akkor meg kell tudnia, mit kíván tőle az Úr. Aki szereti Krisnát, az azt adja Neki, amit Ő akar, s nem ajánl fel olyat, amit Krisna nem akar. Krisna a zöldségeket, a gabona- és gyümölcsféléket, a tejtermékeket, valamint a vizet írja elő az emberek számára megfelelő táplálékként. Ha valaki egyszerű, finom vegetáriánus ételeket főz, amit leborulva felajánl az Úr Krisna képe előtt, kérve Őt, hogy fogadja el szerény ajánlatát, az segíti majd, hogy biztos fejlődést érjen el a lelki életben, a test megtisztításában, és a finom agyszövetek teremtésében, melyek tiszta gondolkodást eredményeznek.
A felajánlott ételt praszádának, “Isten kegyének” nevezik. Ez a praszáda nemcsak egészséges ételt jelent, de segít Isten megértésében is.
A praszáda lelkileg táplálja a testet. Ahogyan egy védőoltás védelmet jelent a járványok ellen, a praszáda fogyasztása megóv bennünket az élet materialisztikus felfogásának befolyásától. Ezért azok, akik kizárólag Krisnának felajánlott ételt esznek, könnyen fejlődhetnek az önmegvalósítás terén. Krisna felmenti őket a karma visszahatásaitól. Aki karma nélkül cselekszik, az Isten felé irányíthatja a tudatát, és állandóan tudatos lehet Róla. Ez a valódi értéke a praszádának. A Krisnának felajánlott étel fogyasztása a vegetáriánus étrend végső tökéletessége. Végül is a galambok és a majmok is vegetáriánusok –vegetáriánusnak lenni nem nagy dicsőség. A Védákból megtudjuk, hogy az emberi élet célja az, hogy a lélek újjáélessze kapcsolatát Istennel, és az étkezés csak akkor segíthet ebben, ha túllépünk a vegetarianizmuson, és behatolunk a praszáda fogyasztásának varázsos világába.

A felhasznált irodalom jegyzéke
Owen S Parrett, Disases of Food Animals (Washington, DC, Review and Herald Pub., 1974) 26-27. o.
Raymond H. Woolsey, Meat on the Menu: Who Needs It? (Washington, DC, Review and Herald Pub., 1974) 40-50.o.
W. Lijinsky and P. Shubik, “Benzo(a)pyrene and other polynuclear hydrocarbons in charcoal-broiled meat”, Science, 145:53, 55, 1964.
J. H. Kellogg, The Natural Diet of Man (Michigan, Modern Medicine Pub., 1923), 67-68.o.
W.A. Thomas, editor, “Diet and Stress in Vascular Disease,” Journal of The American Medical Association, 176:9, 1961. jún. 3., 806.o.
Barbara Parham, op.cit., 15.o.
G.S. Huntington, The Anatomy of the Human Peritoneum and Abdominal Cavity (New York, Lea Brothers, 1903) 189-199.o.
W.S. Collens and G.B.Dobkin, “Phylogenetic aspect of the cause of human atherosclerotic disease,” Circulation, Supplement II, 32:7, 1965. okt.