Fagyi
Néha úgy tűnik, a világ olyan mint egy sivatag ahol a boldogság oázisa után kutatunk. Alapvetően kétféle ember bolyong itt. Az egyik a „cool”, aki tudja, hogy mi teszi majd boldoggá, még nem érte el, de nagyon pozitív, nagyon magabiztos, bízik a sikerben— széles a mosolya és általában nyakkendőjük is van. A másik, a „kiégett” aki már alig vonszolja magát, inkább csak toporog, és olcsó cigit keres a lakótelepen; belefáradt már, és nem hisz még a nyugdíjrendszerben sem nem hogy a boldogság létezésében. A cool-ok a reklámokból lesznek, a kiégettek meg a cool-okból.
Általában az első kategóriába tartozók inspirálják a toporgókat sikerkönyveket írnak és a reklámokban is őket látjuk. Mindenesetre nagy a tömeg, nagy a nyomás, ezért nem sok ember eszmél fel, hogy —hohó, körbe-körbe járunk. Viszont így bárkivel lehet járni, még azzal is aki már jár valakivel —persze amikor ahhoz dörgölőzik valaki akivel te jársz akkor azzal nem jársz jól, de lehetsz szingli is és akkor ez levédve.
Csapatokba rendeződünk különböző mezeket zászlókat himnuszokat lehet választani, színes kavalkáddá válik így a menet — igaz ebből sokszor verekedés támad.
Közben hátulról ellentmondást nem tűrő delejes hang szól: Gyerünk, ne álljatok meg, mindjárt ott vagyunk! Csak a hangját hallani, az arcát még senki sem látta.
Időnként mégis meg lehet állni fagyit venni. A fagyi nagyon jó. Finom édes, csak az a baj, hogy utána még szomjasabb leszel. Aki sok fagyit tud venni arra irigykedünk, (háppersze mer ők meg lenéznek minket) és ilyenkor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy úgysem az élvezet teszi az embert boldoggá, hanem aaa…. aaaa …. izé, a szeretet.
Szóval így megyünk, mendegélünk; néha van egy temetés akkor megállunk egy kicsit és elgondolkozunk. De akkor a delejes hang megint segít: Gyerünk, ne álljatok meg, mindjárt ott vagyunk!
Vannak akik azt mondják, hogy ez az egész világ nem is létezik és mi sem. Hát néha tényleg jobb lenne nem lenni! De akkor mi lenne?
Néha látni hívőket is régi térképeket árulnak amivel állítólag ki lehet jutni a sivatagból, de nekik meg le kell mondaniuk egy csomó mindenről szóval az járhatatlan út.
A Védák szemével látó számára az Úr teremtése valóság, az Úr külső energiájának megnyilvánulása. Az Úrnak ez az energiája azonban még nem minden. Belső energiája is van, amely egy másik világot jelent, a Vaikuntha világát, ahol nyoma sincs a fásultságnak, a szenvedélynek, az illúziónak, nincsen múlt, jelen és jövő. Előfordulhat, hogy szegényes tudásával az ember képtelen felfogni a Vaikuntha világ létét, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az, hogy űrhajóval nem lehet eljutni e bolygókra, nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyen bolygók, végtére is a kinyilatkoztatott írások részletesen írnak róluk, és arról is, hogyan lehet oda eljutni.
