Képtelenség!
Nem érted? Használd már az eszed! Gondold végig!
A megközelítéssel van a hiba. Analizálj! Szedd szét, hogy jobban lásd. Keresd meg a működési mechanizmusát, létrejöttének okait. Így rájöhetsz mi a baj. Mások is így csinálják, biztos neked is jobb lesz, majd meglátod.
Ezt a gondolkodásmódot ömleszti a média, az oktatás, stb. De szerintem ennek van egy nagy hibája. Legyen mondjuk az óriásplakát a példa.
Ha közelebb mész, ha közelebb hajolsz, ha nagyítót fogsz, ha mikroszkópot használsz, lépésről lépésre veszíted el az esélyt, hogy megértsd mit ábrázol a plakát. Feltárul ugyan előtted a nyomdatechnikai módszer ahogyan a raszterpontokat felhordták. Lemásolhatod, készíthetsz egy jobb minőségűt, olyat amivel legyőzheted az eredeti alkotóját de a kép üzenetéből egy kukkot sem fogsz megérteni. Aki pedig nem érti meg, hogy miről szól az emberi élet, az végeláthatatlan versenyfutásba kezd majd ahol a sebesség a lényeg, vagy legfeljebb valami ismeretlen cél, amit ha elér az ember akkor állítólag boldog lesz.
De mi az a cél amit ha bármelyikünk elér akkor végleg elégedett lehet?
A védikus életszemlélet ezzel kezdi. Ki vagy te? Hová tartasz? Mi a célod? Biztos, hogy boldog leszel ha azt eléred? Tényleg? És mennyi ideig? Ülj le és gondolkodj! Szintetizálj!
Mi a jobb, ha egyre több pénzed van, vagy az ha megtanulod hogy mennyi az ELÉG? —Ami elegendő annyi mindig van, s ami van az mindig elegendő—
A jellemszilárdság a szavahihetőség a elsárgult könyvek oldalain olvashatók csupán. Na épp ez az! Leporoltuk a boldogan megöregedett bölcsek régi könyveit, s ahogy olvasod neked is kezd majd összeállni a kép.
Te elhinnéd, hogy aki tovább él az boldogabb? Akkor a mamutfenyők a legboldogabbak? Ne röhögtess!
A legjobb ha fénysebességgel rákattansz a bhakta-programra!
