Lesütött szemmel
Nemrégiben olvastam egy kiadványt a globális felmelegedés okairól és következményeiről.
Azzal kecsegtet az írója, hogy ha így megy tovább, akkor odasülünk a bolygónkra, mint a barbecue a lávakőre. Oké, oké; az csak Afrikában várható de szerinte mi sem járunk már sokáig síelni az Alpokba ha ez így megy tovább. Na erre már rá-zummoltam kicsit, mert érintett vagyok.
Az emberünk szépen körülírta, hogy a politikusok nyilvánvalóan nem merik a kibocsátás radikális csökkentését bevezetni, mert akkor a szavazók elhajtanák őket melegebb égtájakra; tehát rajtunk, fogyasztókon áll vagy bukik a világ sorsa. Hiszen ha a fogyasztási szokásainkat megváltoztatnánk, akkor azt mindenképpen követnék a kereskedők, akik gyorsan reagálnak a piac változásaira.
A globális felmelegedés egyik fő oka az erdőirtás, s ennek az elsődleges célja az állatlegeltetés. Ebben az esetben kivágják a fákat és felégetik a területet, hogy a tápanyagok egy része visszajusson a talajba. Az ilyen területeken a mindennapos esők hamar lemossák a vékony talajt, amit már nem fognak meg a gyökerek, 3 év elteltével már legeltetésre sem alkalmas az ilyen terület (ezt a folyamatot nevezik talajeróziónak). Az esőerdőnek 50 évre van szüksége ahhoz, hogy visszaálljon az eredeti állapot ezek után.
Aztán meg arról ír, hogy a felmelegedés összetett okai között 51 százalékkal a húsevés szerepel az élen. Hát ez már sok(k) volt az én vega gyomromnak.
Na most figyelj kedves húsevő barátom. Ha az lesz a vége, hogy a nyelveden lévő érzékelő bimbók féktelensége miatt nem mehetek többé síelni a kedvenc helyeimre, már azért is legyen lelkiismeret furdalásod, de ha miattad kell odapörkölődnöm az aszfaltra, akkor a legkevesebb amit mondhatok, hogy a szégyentől leszegett fejjel és lesütött szemmel járj, főleg ha politikus, tudós vagy egyéb vezető vagy.
