Más virág.
Legyünk őszinték; az emberben ott bujkál a gondolat, hogy „szkanderozzon” a teremtővel. Egyfajta kihívást érez, hogy versengjen Vele. A tudományos kutatások egy részét is ez motiválja. Mint a bűvész trükkjeit szemlélő ember aki nem tud tisztelettel adózni a bűvésznek, minduntalan azt kutatja, hogy —hogyan csinálja?—hiszen akkor hátradőlhetne és azt mondhatná;— ááá ez nem nagy trükk, tudom, hogyan csinálja!
Számtalan tudós áldozta már az életét arra, hogy feltárja a teremtő fortélyait, (Nobel díjjal jutalmazzák egymást a természet törvényeinek felismeréséért, de eszük ágában sincs elismerni Azt, aki kitalálta, megalkotta, fenntartja ezeket a törvényeket). A tudomány fejlődése ellenére azonban még nem sikerült utánozni ezeket a trükköket.
Ez a gondolkodásmód oda vezet, hogy megfeledkeznek az Úr dicsőségéről. Ki cáfolhatná, hogy a fizikai jelenségek és csodák mind az Úrnak köszönhetőek? A kertben a rózsa a látszat ellenére nem egy véletlen fizikai törvény szerint ölti fel formáját és színét, hogy gyönyörűvé és illatossá váljon. E mögött a fizikai törvény mögött a Legfelsőbb Úr irányítása rejlik — másképp a dolgok nem lennének képesek ilyen törvényszerűséggel formát ölteni
Ha a festőművész minden figyelmét és művészi érzékét latba vetve fest meg egy rózsát, az akkor sem lehet olyan tökéletes, mint egy valódi rózsa. Ha ez így van, akkor hogyan mondhatjuk, hogy a valódi rózsa, anélkül öltött ilyen szépséges formát, hogy mögötte rejlene valakinek az intelligenciája? Csakis a gyermeki együgyűség vezethet ilyen végkövetkeztetéshez.
Nem újdonság, hogy vannak emberek, akik még a durva materialistáknál is ostobábbak, ám lelki tudósokként tetszelegnek, s kijelentik, hogy ők is ilyen legfelsőbb, mindent átható tudattal rendelkeznek, bár erre semmilyen bizonyítékot nem tudnak felhozni. Azzal hitegetik a materialista „trükk-kutatásba” belefáradt embereket , hogy mindannyian amnéziás istenek vagyunk, s ha eltávolítjuk e tudatlanságot, akkor valóban istenné válhatunk. Ez a szkanderezés netovábbja.
Egyszer egy beszélgetés során kérdeztem egy ilyen álistent;— no ha tényleg isten vagy akkor meg tudod-e mondani, hogy mit csináltam tegnap délben? Ez nem olyan nehéz kérdés, az öcsém meg tudná mondani, pedig ő nem isten, ha töriből hármast kap, akkor anyu egy hétig dicsérgeti.
—Cinikus vagy, ezért nem értheted meg az igazságot- mondta az álisten.
Aztán tovább állt hálisten’.
A védák leírják, hogy mindent Krisna teremtett. A virág például Krisna mosolya. A virág Krisna testéből kapja az illatát, mert a föld eredeti illata (amit eső után lehet érezni) Krisnát képviseli. Ha hajlandóak vagyunk őszinte tisztelettel gondolni arra, aki az illatát adta a virágoknak, aki a ragyogását adta a csillagoknak, akitől az énekesmadarak a hangjukat kapják, akitől az erősek ereje származik, ha megpróbáljuk látni Őt abban amit létrehozott, akkor elérjük azt az elégedettséget amit abból remélünk, hogy versenyre kelve Vele, legyőzhetjük egyszer. Ha ebben a tudatban szagolunk meg egy virágot, az teljesen más virág lesz.
