Punks not dead…
Annyi de annyi jó ötletem van; mindemellett számtalan meg nem tapasztalt élmény hívogat; annyi képességem van amit még szeretnék felszínre hozni és oly sok vágy él még bennem; olyan sok helyre szeretnék még eljutni; hogy azt kell mondjam:
EGY ÉLET NEM ELÉG!!
Egy élet nem elég, hogy mindent hátrahagyva csak az önmegvalósításnak szenteljem magam. Hosszú listám van azokról a dolgokról amiket még ki akarok próbálni, meg akarok hódítani, le akarok győzni (nem csak magamban).
Megértem, ha éretlen a gyümölcs még a fán, elviselem, ha tíz narancsból egy citrom jut rám,
de szomjan halnék rögtön, hogyha elhallgatnám: azt akarom, hogy a kert kapuját már senki se zárja rám.
Mert én annyi mindent nem szerettem még. Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.
Az nem lehet igaz, hogy Isten vagy mittudoménki ennyi energiát, ambíciót hagyott volna ránk, meggyújtotta bennünk az élni akarás, a megismerés tüzét, aztán szétszórt volna bennünket a végtelen lehetőségek palettáján, s csak ilyen rövid ideig élhetünk. Tudod hány ember él még ezen a bolygón akiket nem ismerek? Nekem száz élet is kevés, nem érted?
Akik szerint csak egy életünk van azok bizonyosan meg vannak savanyodva és nem tudják élvezni az életet.
Én nem mondom, hogy nincs Isten, sőt ha van akkor szeretnék kezet rázni Vele —Heló, már sokat hallottam Rólad. Örülök, hogy találkoztunk. Van kedved velem tartani? Felőlem jöhetsz Te is de, ne tukmáld rám magad…
Figyeld, amit mondok, nehogy félreértsd, én nem akarom, hogy a nevemet a rosszak közé vésd,
én nem akarok semmit, csak mindent, ami van, s ha téged akarlak, hadd múljon ez csak rajtam.
Mert én annyi mindent nem szerettem még. Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.
L.évai G.ábor T.amás
