Kb. fél-egy éve kezdtem el ismerkedni a védikus kultúrával, a Krisna-tudattal. Bevallom, amikor először eldöntöttem, hogy jelentkezem, akkor még úgy tudtam, hogy a program Krisna-völgyben lesz, és ekkor még a fő motivációim az volt, hogy kiszabaduljak a városból, és szép vidéki környezetben töltsek néhány napot, ahol megismerhetem, a Krisna hívők közösségének életét, mindennapjait. Ezért egy kissé csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a budapesti Templom lesz a helyszín. Ez a „csalódottság” azonban csak addig tartott, amíg – a bhakta hétvége előtt kb. 1,5 héttel – először el nem látogattam Csillaghegyre, és részt nem vettem egy hétvégi vendégváró szertartáson.

A bhakta program péntek délután kezdődött: az első beszélgetésen ismerkedtünk, és az előttünk álló napok programjairól beszélgettünk. Sokan, sokféle helyről jöttünk, sokféle motivációval. Élvezetes volt hallgatni, hogy kit mi hozott erre a helyre, és izgalmasnak ígérkezett az, hogy igencsak színes csapat gyűlt össze. ?A kezdeti kissé feszengős hangulat az első közös éneklés után oldódott, és az egyszerű, de annál ízletesebb vacsorát – ami finom pogácsából és forró tejből állt – már egymással fesztelenül beszélgetve fogyasztottuk.

A szombati és a vasárnapi nap is közös dzsapázással, majd reggeli szertartással és leckével indult. Eleinte kicsit sete-sután éreztem magamat, mert nem tudtam, hogy mikor mit kell csinálni, hova kell állni, de ezt a kis zavart hamar feledtedte az az érzés, hangulat, ami pár perc után a hatalmába kerített. Ezen felül a bhakták is nagyon segítőkészek voltak: súgtak és kedvesen terelgettek. (Külön szeretném megköszönni minden bhaktának, akivel a hétvége folyamán találkoztam, azt a nyitottságot, kedvességet, tiszteletet, amit velem, ill. velünk szemben tanúsítottak. Mindvégig figyeltek ránk, érdeklődtek, segítették megérteni a körülöttünk történő dolgokat. Ez az attitűd nagyon mély benyomásokat tett rám – a mindennapokban ritkán lehet ilyennel találkozni!) Visszatérve az előző gondolathoz: mindkét reggeli szertartás nagyon szép, meghatározó lelki élmény volt!

Mire a reggelihez értünk – a korai keléssel, a beutazással és reggeli programmal együtt – már annyi élmény, benyomás ért, hogy úgy tűnt, mintha a nap fele már eltelt volna, pedig a java még csak ezek után következett! A szombati reggelinél egy idősebb bhakta (sajnos a nevét nem tudom) csöndesen kedves mosollyal és néhány isteni bonbonnal ajándékozott meg minket, így finom praszádam (lelki étel) után, jó hangulatban ülhettünk be az első előadásra, amit Guna-grahi Dásza tartott az önmegvalósításról.

A hétvége során elhangzott változatos témájú beszélgetések betekintést nyújtottak a Védák bölcsességébe, és habár azt gondoltam, hogy nem teljesen ismeretlen a téma számomra, rá kellett jönnöm, hogy eddigi olvasmányaimból valójában elég keveset értettem meg, a mindennapi gondolkodásomba, viszonyulásaimba pedig sajnos még annál is kevesebbet tudtam beépíteni. De ez a felismerés nem keserített el, sőt, erősítette a motivációmat arra, hogy többet akarjak tudni! Az előadások színvonalasak, az előadók felkészültek voltak, és szabadon kérdezhettünk tőlük – akár az előadások közben, akár azok után. Nagyon tetszett az a magabiztosság, ami belőlük áradt, és az, hogy kérdéseinkkel nemigen lehetett zavarba hozni őket. Mindenre figyelmesen, logikusan, részletes magyarázatokkal válaszoltak, és magyarázataikat sok példával, hasonlattal, vicces történetekkel tarkították, ami megkönnyítette a megértést. Mindez számomra azt közvetítette, hogy egy valódi, mély tudás, bizonyosság birtokában vannak, ami valahogy más, mint, amiket eddig tapasztaltam, és ami valódi válaszokat, megoldásokat kínál az élet nagy kérdéseire, mindennapi helyzeteire.

Vasárnap olyan nagy szerencsében volt részünk, hogy Nirandzsana Szvámi Maharádzsa is tartott nekünk egy előadást. Igazság szerint nem tudtam pontosan, hogy ki Ő, csak annyit láttam, hogy nagyon nagy tisztelet övezi. Nagyon élvezetes volt hallgatni Őt: kedves, közvetlen, nyitott embernek tűnt, és előadása alatt mindvégig arra törekedett, hogy a résztvevőknek az általános bölcsességeken túl személyes hangvételű tanításokat is adjon. Nagyon emelkedett és megindító pillanatok voltak – én nem vagyok egy sírós típus, de majdnem kicsordult a könny a szememből. A tiszta bhakta jelentését még most sem tudnám egzaktul megfogalmazni, de Maharádzsot hallgatva megérezhettem valamit abból, hogy milyen egy tiszta, emelkedett lélek. Hálás vagyok, hogy a társaságában lehettem, és hallgathattam őt!

A hétvégét egy szép szertartással, leckével, és bhadzsannal zártuk, ami után persze nem maradhatott el a bőséges vegetáriánus lakoma sem.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon nagy élményt jelentett számomra ez a hétvége, és úgy gondolom, hogy ebben a programban szinte mindenki tud találni valamit, amiben örömet lel, ami javára válhat – függetlenül attól, hogy van-e eltökéltsége arra, hogy a lelki élet felé forduljon. Én jó szívvel ajánlom a programot mindenkinek, aki szeretne kedves, figyelmes és nyitott emberek társaságában lenni, aki szeret énekelni, táncolni, finom ételeket enni, azoknak, akik csak egy kicsit kikapcsolnának, töltődnének tiszta, nyugodt környezetben. És főként azoknak, akik tájékozódni szeretnének egy roppant érdekes, ősi filozófiáról, és persze azoknak, akik az önmegvalósítás útját keresik, és szeretnének megismerkedni a lelki tudománnyal!

Még egyszer nagyon köszönöm a szép élményeket, hálás vagyok, hogy részt vehettem a programon! Hare Krisna!

Engem az éves Bg. kurzus érdekel. Szeretném egész mélyen tanulmányozni a Bhagavad Gítát! Költség, helyszín, a képzés indulása, foglalkozások gyakorisága, időpntja kapcsán kivel tudnék mailben egyeztetni?

Köszönöm!
Hódolatom!

köszi
Bala