ŰRUTAZÁS
Bárki eljuthat olyan bolygókra, ahol a földinél sokkal magasabb szintű anyagi örömöket tapasztalhat, ha jobb anyagi lehetőségekre vágyik. A legjobb terv az, ha arra készülünk fel, hogy testünk elhagyása után a lelki világba térjünk vissza. Ha azonban valaki mindenáron az anyagi lehetőségeket akarja élvezni, akkor a jóga erejének felhasználásával eljuthat az anyagi ég más égitestjeire. Az asztronauták játékűrhajói nem többek gyermeteg szórakozásnál, és nem alkalmasak erre a célra. Az astánga-jóga rendszere a levegő szabályozásának anyagi művészete, amellyel a levegőt a gyomortól a köldökhöz, a köldöktől a szívhez, a szívtől a kulcscsonthoz, onnan a szemgolyóhoz, majd a kisagyba, végül pedig bármely kívánt bolygóra juttatjuk. Az anyagi tudósok figyelemre méltatják a levegő és a fény sebességét, de az elme és az értelem sebességéről nem tudnak. Az elme sebességéről van némi korlátozott tapasztalatunk, mert elménket egy pillanat alatt sok száz, sok ezer mérföld távolságban lévő helyekre juttathatjuk el. Az intelligencia még ennél is finomabb. Az intelligenciánál finomabb a lélek, amely nem anyag, mint az elme és az értelem, hanem szellem, azaz antianyag. A lélek sok százezerszer finomabb és hatalmasabb, mint az értelem. Így csupán elképzelni tudjuk, milyen sebesen utazik a lélek egyik bolygóról a másikra. Szükségtelen mondanunk, hogy a lélek saját erejéből, nem pedig valamilyen anyagi jármű segítségével utazik.
Az evés, alvás, védekezés és érzékkielégítés állatias civilizációja tévútra vezette a modern embert, s elfeledtette vele, milyen hatalmas lelki ereje van. Ahogyan már említettük, a lélek, mint antianyagi részecske, sokkal ragyogóbb, fényesebb és hatalmasabb, mint a nap, a hold vagy az elektromosság. Emberi életünket elvesztegetjük, ha nem valósítjuk meg, hogy valójában a lelkünkkel vagyunk azonosak. A védikus írások ennek a célnak az elérésében kívánnak segítséget nyújtani
A Srímad-Bhágavatam pl. arról megemlíti, hogyan tudnak a jógík az univerzum valamennyi bolygójára eljutni. Amikor az életerőt felemelik a kisagyba, minden eshetőség megvan arra, hogy az a szemen, az orron, a fülön át stb. távozzon, mivel ezek azok a helyek, melyeket az életerő hetedik pályájaként ismernek. A jógík azonban — a légzés teljes leállításával — képesek elzárni ezeket a nyílásokat. A jógí ezután középre, azaz a két szemöldök közé összpontosítja az életlevegőt. Ebben a helyzetben arra a bolygóra gondolhat, ahová teste elhagyása után el szeretne jutni. Ekkor eldöntheti, hová akar menni: Krisna lakhelyére — amely a transzcendentális Vaikunthákon található, s ahonnan nem kell majd alászállnia az anyagi világba — vagy az anyagi univerzum felsőbb bolygóira. A tökéletes jógí szabadon megteheti bármelyiket.
A tökéletes jógí számára, aki sikert ért el a test tökéletes tudatban történő elhagyásának folyamatában, ugyanolyan könnyű egyik bolygóról a másikra utazni, mint egy közönséges embernek elsétálni a fűszereshez. Már említettük, hogy az anyagi test csak fedőrétege a léleknek. Az elme és az értelem a finomfizikai rétegek; a földből, vízből, levegőből stb. álló durva test pedig a lélek durvafizikai burkolata. Ezért aztán bármely fejlett lélek, aki a jóga folyamatával eljutott az önmegvalósításig, és aki ismeri a kapcsolatot az anyag és a lélek között, képes tökéletes rendben elhagyni a lélek durva anyagi öltözékét, vágyának megfelelően. Isten kegyéből teljes szabadsággal rendelkezünk. Mivel az Úr kegyes hozzánk, bárhol élhetünk — akár a lelki, akár az anyagi égben, azon a bolygón, amelyiken csak kívánunk. Ha azonban visszaélünk e szabadsággal, az azt eredményezi, hogy leesünk az anyagi világba, és szenvedünk a feltételekhez kötött élet háromféle nyomorúságától. Milton Elveszett Paradicsoma szemléletesen illusztrálja az anyagi világbeli nyomorúságos életet, amely a lélek választásának köszönhető. A lélek választási lehetőségével élve ugyanígy vissza is nyerheti a paradicsomi létet, és hazatérhet, vissza Istenhez.
A halál kritikus pillanatában az ember a két szemöldöke közé helyezheti az életerőt, és eldöntheti, hová akar eljutni. Ha nem kíván semmiféle kapcsolatot fenntartani az anyagi világgal, akkor egy másodpercnél is kevesebb idő alatt elérheti Vaikuntha transzcendentális birodalmát, és megjelenhet ott lelki testében, amely megfelelő lesz számára a lelki atmoszférában. Csupán vágynia kell arra, hogy — finomabb és durvább formában is — elhagyja az anyagi világot. Aztán az életerőt a koponya legfelső részébe kell emelnie, és a koponyán lévő brahma-randhra nyíláson keresztül kell elhagynia testét. Ez könnyű annak, aki tökéletesen végzi a yogát.
Természetesen az ember szabad akarattal van megáldva, és így ha nem akar kiszabadulni az anyagi világból, akkor élvezheti a brahma-pada életet (Brahmá posztjának betöltését), és ellátogathat Sziddhalókára, az anyagi szempontból tökéletes lények bolygójára, akik tökéletesen képesek uralni a nehézségi erőt, a teret és az időt. Ahhoz, hogy eljussunk az univerzum e felsőbb bolygóira, nem szükséges feladni az elmét és az intelligenciát (a finomabb anyagot), csupán a durvább anyagot (az anyagi testet) kell elhagyni.
Minden egyes égitestnek megvan a sajátos atmoszférája, és bármelyik bolygóra akar valaki elutazni az anyagi univerzumban, testét az ottani éghajlati feltételeknek megfelelően kell átalakítania. Ha például valaki Indiából Európába szeretne menni, ahol az éghajlati tényezők eltérőek, akkor öltözetét e szerint kell megváltoztatnia. Aki Vaikuntha transzcendentális bolygóira szeretne eljutni, annak ugyanígy teljes testcserére van szüksége. Ha azonban a felsőbb anyagi bolygókra akar menni, megtarthatja az elméből, értelemből és egóból álló finomabb ruháját, de a földből, vízből, tűzből stb. készült durvább öltözékét (a testét) el kell hagynia.
Amikor valaki egy transzcendentális bolygóra utazik, akkor finomabb és durva testét is másikra kell cserélnie, mert a lelki eget egy teljesen lelki formában kell elérni. Ez a ruhacsere automatikusan megtörténik a halál pillanatában, ha az ember úgy kívánja.
A Bhagavad-gítá megerősíti, hogy az ember aszerint kapja következő anyagi testét, hogy milyen vágyai vannak teste elhagyásának pillanatában. A lelket az elme kívánsága viszi a megfelelő atmoszférába, ahogy a szél szállítja az illatot egyik helyről a másikra. Sajnálatos módon azokat, akik nem jógík, hanem durva anyagi felfogású materialisták, akik egész életük folyamán az érzékkielégítésben merülnek el, teljesen zavarba ejti a test és az elme megbomlott állapota, amely a halál idején következik be. Az ilyen durva felfogású, kéjsóvár emberek az általuk folytatott élet fő elképzeléseinek, vágyainak és kapcsolatainak terhe alatt olyasvalamire vágynak, ami ellentétben áll az érdekeikkel, s így ostobán új testeket öltenek, melyek állandósítják anyagi nyomorúságaikat.
Szükség van tehát az elme és az értelem módszeres képzésére, hogy a halál pillanatában tudatosan megfelelő testre vágyjunk akár ezen, akár egy másik anyagi égitesten, vagy akár egy transzcendentális bolygón. Az a civilizáció, amely nem törődik a halhatatlan lélek fokozatos fejlődésével, sohasem lesz képes a teljesség megtapasztalásából eredő boldogságot elérhetvé tenni számunkra. A boldogság elérése ígéret marad csupán.
Ostobaság azt gondolni, hogy minden eltávozott lélek ugyanarra a helyre kerül. A lélek vagy oda jut, ahová a halál pillanatában vágyik, vagy arra kényszerül, hogy teste elhagyásakor olyan helyzetet fogadjon el, amely megfelel előző élete tetteinek. A materialista és a jógí között az a különbség, hogy a materialista nem tudja meghatározni következő testét, míg a jógí tudatosan olyan testhez juthat, amely alkalmas a felsőbb bolygókon tapasztalható örömök élvezésére.
A jógík igyekeznek tökéletessé tenni az életüket, ezért a Bhagavad-gítá arra utasít, hogy mindenkinek jógívá kell válnia. A jóga az a rendszer, amelyen keresztül a lélek összekapcsolódhat a teljes egésszel. Ezt a jógát a társadalmi helyzetünk megváltoztatása nélkül is gyakorolhatjuk de csak ha elfogadunk egy felsőbb irányítást. Már említettük, hogy a jógí kívánsága szerint bárhová eljuthat mechanikus segítség igénybevétele nélkül, mert elméjét és értelmét a testében keringő levegőbe tudja helyezni, és a légzésszabályozás művészetének gyakorlása révén képes arra, hogy ezt a levegőt belevegyítse abba a levegőbe, amely a testén kívül áramlik szerte mindenütt a világegyetemben. Ennek az univerzális levegőnek a segítségével a jógí bármely bolygóra elutazhat, és kaphat egy olyan testet, amely megfelel az ottani atmoszférának. Ezt a folyamatot a rádióüzenetek elektronikus továbbításához hasonlítva érthetjük meg. A hanghullámok, melyeket a rádióadók egy bizonyos állomáson keltettek, másodpercek alatt körbejárják a földet. A hang azonban az éteri égből jön létre, és amint már elmagyaráztuk, az elme finomabb az éteri égnél, az intelligencia pedig az elménél. A lélek még az intelligenciánál is finomabb, és természeténél fogva teljes mértékben különbözik az anyagtól. Így aztán elépzelhetjük, milyen gyorsan képes a lélek áthatolni az univerzum atmoszféráján.
Ahhoz, hogy eljussunk arra a szintre, amelyen bánni tudunk az olyan finomabb elemekkel, mint az elme, az értelem és a lélek, megfelelő képzésre, megfelelő életmódra és társaságra van szükség. E tanulás az őszinte imáktól, az odaadó szolgálattól, a misztikus tökéletességben elért sikertől és attól függ, hogy sikeresen elmerülünk-e a lélek és a Felsőlélek tetteiben. Egy durva anyagi felfogású materialista, legyen akár empirikus filozófus, tudós, pszichológus vagy bármi más, erőtlen kísérletekkel és a szavakkal bűvészkedve nem érhet el sikert ezen a téren.
